A nap, amikor a végjáték elkezdődik - Az özönvíz - Sci-fi Regény

A nap, amikor a végjáték elkezdődik

Részlet Az Özönvíz c. regényből

Stanton South Beach, Florida
Augusztus 12. szombat 8 óra 12 perc

A nap, amikor a végjáték elkezdődik. Thomas már felébredt, de még mindig csukott szemmel fekszik az ágyban. Nem csinál semmit, csak érzékeli a környezetét. Emlékeiben felvillan, hogy tegnap este találkozott Mónikával, aki még az egyetemen volt a szerelme, de akkor nem történt köztük semmi. Igaz, hogy csak ő volt bele fülig szerelmes, ám Mónika teljesen hideg maradt vele szemben, bár néha mintha pillanatokra látni vélte volna, hogy ő is hasonlóképpen érez iránta. Annak már 8 éve.

Mindketten ugyan arra a szakra jártak, néha találkoztak, és néha Tom megpróbálkozott azzal, hogy randira hívja a lányt, de sajnos minden alkalommal kikosarazta Őt.

Tegnap viszont itt találkoztak Miamiban. Tom a az óceán-parton sétált amikor meglátta őt. Odament hozzá, és mintha csak véletlenül tenné, meglökte. Nem azért mert csak ennyire futotta a csajozós témában, hanem mert Mónikának volt egy egyedi és utánozhatatlan orgánuma beszéd közben. Tom ezzel a csellel csak annyit akart elérni, hogy hallja a lány hangját, hogy biztos legyen benne, hogy Ő az.
– Hé ember! Miért nem nézel az orrod elé?
– Mónika? Tényleg Te vagy?
– Igen, Mónika vagyok, és Te Ki a fene vagy?
– Thomas vagyok. Thomas Mitchell. Emlékszel rám? Együtt hallgattunk jogot az egyetemen.
– Jézusom, Tom, tényleg te vagy? Kérdezte Mónika, majd a férfi nyakába ugrott, és percekig csak ölelte őt. Thomas nem számított erre a reakcióra, mondhatni hogy nagyon meglepte őt, de aztán hamar túltette magát, a meglepetésen, hisz most azt a nőt ölelte, akibe néhány évvel ezelőtt fülig szerelmes volt.

Miután Mónika megnyugodott, és újra vele szemben állt, a szemét kissé lesütve kért bocsánatot.

– Ne haragudj Tom, bocsi hogy így rád másztam, de tudod, nem rég vesztettem ez az apámat.
– Oh, Részvétem, nagyon sajnálom.
– Én is. Tényleg ne haragudj.
– Dehogy haragszom. Mi van veled? Az iménti kirohanásod ellenére elég zaklatottnak látszol.
– Hát igen. Mint mondtam az apám 4 hete meghalt, és azóta nem találom a helyem. Tudod, vele éltem az utóbbi 10 évben, és miután elment, egyszerűen nem vagyok képes abban a házban lenni.
– Ezt megértem. De mit csinálsz Te itt Miamiban?
– Na igen. Egy barátnőmert látogattam meg, illetve csak akartam, de már nem lakik itt, néhány hónapja elköltözött, úgy hogy megyek a reptérre és haza megyek. Megpróbálom újra kalibrálni az életemet. Vele is csak azért akartam találkozni, mert tudom hogy ő mindig jó tanácsokat, ad ilyen helyzetekben. De sajnos ez most nem jött össze. És Te mit csinálsz itt, hisz nem itt élsz?

– Valóban. Én még mindig ugyanott élek, mint mindig, most csak egy munka miatt vagyok itt, de holnap már megyek én is haza.
– Miféle munka?
– Egy régi barátom kért meg, hogy segítsek neki, a helyi egyetemen vannak bizonyos mérések, azokat kellene átnéznem, anomáliákat keresve.
– Miféle mérések? Te jogot tanultál, vagy nem?
– Igen, igazad van, jogi tanulmányokat is folytattam, ám alapvetően geológus és óceonográfus vagyok.
– Értem már, ezt nem tudtam.
– Semmi baj, nem fontos. De mit szólnál ahhoz, ha ma együtt ebédelnénk, és megbeszélnénk az elmúlt évek történéseit.
– Remek ötlet, már úgy is éhes vagyok.

A közeli Azabu étteremben volt még üres asztal, így beültek egy árnyékos helyre, és megebédeltek. Utána csak beszéltek és beszéltek, szinte egymás szavába vágva, mindketten mindent akartak tudni a másikról. Majdnem este lett már mire elindultak, de mivel már későre járt, úgy döntöttek, hogy Mónika csak másnap repül haza, és az éjszakát együtt töltik.

Thomas az ágyon fekve hallgatja a reggel hangjait, amikor bevillant neki Mónika. Nincs mellette az ágyban, a ruháit sem látja sehol, így arra gondol, hogy reggel korán lelépett, hogy haza repüljön.

– Jó reggelt, kész a kávé!
A hangra Tom összerezzent, mert egy kicsit elbambult, azt gondolta, hogy egyedül van, de tévedett. Mónika itt van, és még a reggeli kávét is ágyba hozza neki. Ez a nap is jól kezdődik.

– Jó reggelt Mo, már azt hittem itt hagytál, de kellemes meglepetés hogy mégsem. Örülök hogy itt vagy velem.
– Hát még én hogy örülök hogy nem kellett haza mennem, a régi rideg kastélyba.
– Köszönöm a kávét.
– Ne nekem köszönd, hanem a szobaszervíznek, tőlük rendeltem, mert a konyha tök üres.
– Valóban, nem szándékoztam hosszabb időt itt tölteni, mint amennyit feltétlenül muszáj.
– Tényleg, meddig maradsz, említetted hogy egy munka miatt vagy itt. Mi az a munka? Elmondod?
– Persze, nem titok. A Miami egyetem CIMAS részlegében dolgozik egy barátom, és azt mondta hogy valami különös jelenséget figyeltek meg tegnap, és szeretné ha átnézném a méréseket, mert ha valóban az, aminek látszik, akkor valami nagyon nincs rendben.
– Milyen méréseket csináltak?
– Műholdas megfigyelő hálózat van a térség felett, ami légköri megfigyeléseket végez, de amit találtak az nem légköri jelenség, hanem az óceánnal függ össze.
– Értem.
– Ma találkozunk, az egyetemen, és megmutatja miről van szó. Aztán ötletelünk rajta, és ha minden rendben van, akkor kora délután már itt is vagyok, ha van kedved dumcsizhatunk még vagy csinálhatunk más programot is.
– Nagyszerű. Nekem sincs semmi dolgom, úgyhogy megvárlak, és kitalálunk valamit.

– Így lesz. Most felhívom Greget, és megbeszélem vele hogy hol találkozunk, mert csak ő tud bevinni a laborba, idegeneket nem engednek be, csak különleges engedéllyel. Nekem Greg az engedélyem.

Amig Tom telefonál, Mónika az ablak előtt áll, és nézi az óceánt. Tom, miután befelezte a beszélgetést, odalép Mónika mögé, és azt mondja:

– Most el kell indulnom, ha végeztem felhívlak, és megbeszéljük a továbbiakat. Ahogy ott állnak a nyitott ablaknál, mindketten a partot nézik. Nincs semmi különös, de valami mégis furcsa, de nem veszik észre hogy mi az.

Tom a hotel garázsából kifelé jövet, felteszi a napszemüvegét, és határozott mozdulatokkal kormányozva a kocsit elindul a másik szigetre. A beváros érintésével halad dél felé, ahol balra kell fordulni, és az az út visz egyenesen a CIMAS felé.
A CIMAS egy betűszó, ami a Cooperative Institute for Marine and Atmospheric Studies (Tengerészeti és Légköri Kutatások Intézete). Itt dolgozik Greg.

Az út nagyjából fél óra, amikor megérkezik a parkolóba, Tom bezárja a kocsit, és megy a főépület felé, amikor meglátja Greget, aki már jön szembe vele, és integet felé. Amikor találkoznak, egy rövid üdvözlés és kézfogás után, Tom rátér a lényegre.

– Mondd már barátom, mi az a furcsa jelenség, ami miatt a segítségemet kéred?
– Nem tudom így elmondani, látnod kell a méréseinket, és azokat az adatokat, amit másoktól kaptunk.
– Honnan mástól, honnan vannak az adatok?
– Egy részét mi mértük, egy másik része a műholdas hálózat adataiból jött le, de kaptunk adatokat az antarktiszi állomásról is.
– De mégis miről van szó?
– Röviden? Emelkedik a tengerszint. Nem is kicsit. Na jó, kicsit, de ezek egy napos mérések, de ha egy heti vagyis hét napot veszünk alapul, akkor már méterekről beszélünk.
– Hú. Ez komolynak tűnik.
– Igen nagyon komoly. Ha ez a mérték a következő időszakban is mérhető, akkor két hét múlva evakuálni kell Miamit, és még számos parti várost. És ez már igen aggasztó lehet.

Közben megérkeztek a laborba. Greg a számítógépről a kivetítőre tette a képet, és egy halom papírlapot az asztalra.

– Itt van minden mérés, minden adat, ami papíron van az még nincs a gépen. Kérlek nézd át, és mondj valami bíztatót. Ha bármire szükséged van, csak szólj és megkapod. Ha pontosak a mérések akkor nincs vesztegetni való időnk.

– A fenébe Greg, ezt miért nem mondtad a telefonban, akkor már sokkal hamarabb tudtam volna jönni.
– Oké, igazad van, de tegnap még nem gondoltam, hogy ez ennyire gyors folyamat, csak a ma reggeli adatokkal vált világossá a dolog. Most itt hagylak, mert van egy csomó sürgős dolgom, de Te itt maradsz, és átnézel mindent, hogy tudjuk, mi a pontos helyzet. Ha bárki bejön, és kérdéseket tesz fel neked, mond hogy hívjon engem.
– Rendben Greg, igy lesz.

Thomas leült a székre, és elkezdte átlapozni, a kinyomtatott táblázatokat. Több mint két órán keresztül tanulmányozta a dokumentumokat, a számítógépes adatokat, lefuttatott több szimulációt.

Amikor megérkezett Greg, már tudta hogy mivel állunk szemben.
– Hello Greg, jó hogy megjöttél.
– Szia, sikerült valami okos magyarázatot találni a jelenségre?
– Talán mondhatom hogy igen, de további mérések is szükségesek lennének, hogy egyértelmű legyen a helyzet.
– Mire jöttél rá?
– Először arra gondoltam, hogy olvad a sarki jég, de ezt nem lehetséges, hisz ha egy nap alatt harminc centit emelkedett a vízszint, akkor az azt jelentené, hogy sarki jég nagy része elolvadt, ami képtelenség, és ezt az Antarktiszi állomások adatai is alátámasztják, nincs jég olvadás. – De akkor honnan van a plusz harminc centi? Tettem fel magamnak a kérdést. – A válasz egyszerű. Ami emelkedésnek látszik, az valójában nem lehet más, mit az ár-apály. Bár ez is felvet egy csomó kérdést.
– Oké, én is erre gyanakodtam, és ezért akartam hogy lásd az eredményeket, mert nem akartam pánikot kelteni. Szóval ha árapály, akkor sem megnyugtató a helyzet, mert erre nem tudunk miként reagálni, nem tudjuk, hogy lehetne ezt a folyamatot megállítani, és a legfőbb, hogy nem tudjuk mi okozza.
– Valóban ez nagyon aggasztó. Mikor lesz újabb adat? És ami a lényeg, Ha itt most dagály van, akkor a bolygó másik feléről is kellene adat, hogy lássuk mennyire áll ez a logika, a globális víz mozgásra.
– Pontosan így gondoltam én is, ezért felvettem a kapcsolatot, néhány ázsiai kutató központtal, elmondtam hogy mi itt anomáliákat észleltünk, és ehhez szükségünk lenne néhány adatra. Ha minden jól megy, néhány óra múlva meg is kapom a kért anyagokat, és akkor tovább tudunk lépni.
– Rendben Greg. Én most itt lakom a beachen egy hotelban, ha úgy gondolod hogy szükség van még rám, akkor még pár napig maradok. Ha van friss infód hívj és átugrok, hogy megnézzük.

– Köszönöm Tom, így fogok tenni. Mindenképpen hívlak, ha megvannak a kért adatok a japcsiktól.

Greg elkísérte Tomot a parkolóba, majd visszament a laborba, folytatni a méréseket, Tom pedig visszaautózott a hotelba, és megkereste Mónikát.

Tags:
0 Comments

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

2021 © Az Özönvíz - Powered By Platinum Design

Log in with your credentials

Forgot your details?